2013. április 6-án délután a református templom hűvös, már-már mondhatni hideg épületében ünnepre készülődött a népes sereg. Ünnepre bizony: hálát adni és visszatekinteni.
Hálát adni azért, mert 1964. október 1-én került a Gyomai Református Egyházközségbe segédlelkészi szolgálatra Sípos Tas Töhötöm édesapja mellé, majd később beosztott lelkésze volt a gyülekezetnek, míg 1982. novemberétől megválasztott parókus lelkészként szolgált közöttünk, egészen a nyugdíjba vonulásáig, 2012. november 1-ig. 48 év. Nem semmi 48 év volt ez, amint az a megemlékezésekből és köszöntésekből is kiderült.
Legelőször a Nagytiszteletű esperes úr szólt az egybegyűltekhez Isten Igéjével, s tett bizonyságot arról, hogy „mindeddig megsegített minket az Úr”. Különösen hangsúlyos mondat ez, hiszen, amikor úgy tűnik, hogy mindenki elfordul tőlünk, Isten megsegítő kegyelme akkor is mellettünk van.
Az igehirdetést követően Bátori Sándor, Egyházközségünk gondnoka köszöntötte esperes urat. Egy rövid idézet a köszöntőjéből: „Tudom, hogy mindezeket az élő Isten adta Esperes úrnak. Ő adott kitartást, erőt és bölcsességet, amikor viharok voltak gyülekezetünkben. Ő adott mondanivalót vasárnapról vasárnapra. Ő adott vigasztaló szavakat, amikor arra volt szükség. Ő adott mindent, hiszen ahogy az apostol mondja: „minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való”. Éppen ezért természetesen a hála és a köszönet legelőször a mindenható Istené kell legyen. Köszönjük Istennek, hogy Esperes urat és családját ide vezérelte, hogy itt megőrizte és megtartotta. De szeretném a magam és családom, az egész presbitérium és az egész gyülekezet nevében Esperes úrnak és kedves családjának is megköszönni az itt eltöltött 48 évet. Köszönjük, hogy kitartottak mellettünk. Köszönjük, hogy erősítettek, bátorítottak bennünket. Köszönjük, hogy olyan sokmindenben példát adtak. Köszönjük a sok-sok tanítást. Köszönjük a feddéseket is, hiszen arra is szükség volt.”
Kérjük, tekintse meg a rendezvényről készült képgalériánkat!
Megható volt hallgatni a presbitérium énekköszöntését: „Úrnak szolgái mindnyájan, áldjátok az Urat vígan...” amely „Úr csodásan működik...”.
Várfi András polgármester úr köszöntésében kitért rá, hogy neves elődök után helyezte Isten ide Gyomára, a református gyülekezetbe lelkipásztornak Esperes urat. A 48 év alatt nagyon sokrétű szolgálatot végzett a város életében Esperes úr. S a kedves ajándék, amit átadott is szüntelen emlékeztetni fogja Gyomaendrőd városára.
Az 1996-ban megalapított szeretetotthon dolgozói is kedves szavakkal köszönték meg Esperes úr szolgálatát és útmutatásait.
A köszöntések sorában Frankó Tünde Liszt Ferenc díjas operaénekes művésznő, a Magyar Állami Operaház magánénekese, a Magyar Köztársaság érdemes művészének énekszámát és egy orgonadarabot hallgathattunk meg.
A Sípos család nevében Sípos Ete Álmos, a legidősebb testvér köszöntötte esperes urat emlékeztetve és egyúttal bűnbánatra is hívva a hallgatóságot az Isten iránti hűséggel kapcsolatban.
A római katolikus egyház részéről az éveken át itt szolgáló Iványi László tiszteletbeli kanonok, plébános úr szólt az ünnepelthez, s a hallgatósághoz. Köszöntőjében kiemelte, hogy milyen békességben és ökumenikus szellemben tudtak együtt szolgálni városunkban. Valóban különös dolog az, amikor Isten elhív és elküld valakit a szolgálatra, s ilyen csoda az is, hogy Esperes úr itt szolgálhatott évtizedeken át.
Egy újabb énekes blokk következett a Biai Református Egyházközség Sola Gratia kórusának szolgálata melengette meg az egybegyűltek szívét.
A köszöntések vége felé közeledve Dr. Szonda István helytörténész köszöntő szavait hallhattuk, aki szintén történelmi perspektívába helyezte Esperes úr gyomai szolgálatát.
A köszöntések sorát Papp Tibor lelkipásztor zárta, aki visszatérve a kezdő gondolathoz Isten megőrző és megtartó kegyelmét emelte ki. „Ében háézer...”
Esperes úr megköszönve a köszöntéseket, külön is kiemelte, hogy sikerült a meglepetés, hiszen nagyon örült a hálaadó nap minden mozzanatának, de különösen a Frankó Tünde művésznő és a biai kórus szolgálata melengette meg legjobban a szívét.
A köszöntések és a köszönetek sora természetesen nem ért véget, hiszen a templomajtóban szinte mindenki személyesen is köszönetet mondott a 48 évért, felemlegetve egy-egy kedves pillanatot, egy-egy közös emléket.
Sőt. Miután a népes gyülekezet elköszönt Esperes úrtól, a közös vacsorán tovább folytatódott a közös megemlékezés, beszélgetés.
Valóban hálásak lehetünk Istennek, és szép emlékeink lehetnek ezzel a nappal kapcsolatosan. Egyedül Istené a dicsőség.
Kérjük, tekintse meg a rendezvényről készült képgalériánkat!