Február 24-én iktatják be új tisztségébe Sípos Tas Töhötöm gyomaendrődi lelkipásztort, akit esperessé választottak a Békés megyei reformátusok. A Békés Megyei Hírlap ezen a héten neki ítélte A hét embere címet.
Amikor először meghallottam a nevét, kicsit meglepődtem az egyáltalán nem szokványos keresztnevek miatt. Mások is így vannak ezzel?
Többnyire igen. Főleg akkor, ha elmesélem, hogy hívják a családunk többi tagját. Nyolcan voltunk testvérek, s édesapánk, dr. Sípos István, aki annak idején Princetonban végzett a teológiai egyetemen, úgy gondolta, olyan szép, történelmi magyar neveket ad gyermekeinek, amit sehol a világon nem tévesztenek össze, nem próbálnak meg angolosítani. Így aztán van köztünk Koppány Kadosa, Ete Álmos, Tas Töhötöm, Árpád Edömér, Kund Kötöny, Bulcsú Botond, Előd Attila, egyetlen húgunk pedig Tünde Emese.
Most már az sem lepne meg, ha kiderülne, hogy valamennyien a papi hivatást választották.
Nem tévedett nagyot. A fiúk közül öten élünk, s mind az öten lelkipásztorok vagyunk. Nekünk a feleségemmel csak két gyermekünk született, de mi is igyekeztünk tovább örökíteni a szép magyar neveket: lányunk Éva Tünde, fiunk Tas Attila.
A megye 37 református egyházközségéből 29 önre adta a voksot, amikor el kellett dönteni, ki legyen az esperes. Jó arány. Erre számított?
Igazából én sohasem tolakodtam az esperesi székbe. Korábban is többször szóba került már, hogy esetleg elvállalnám-e, de csak most döntöttem úgy, hogy ha megválasztanak, akkor igen. Őszintén meglepett, hogy ennyien adták rám a voksukat, jólesett.
Mi változik a beiktatás után? Vélhetően jóval több feladata lesz, s öntől várnak majd útmutatást a gyülekezetek. Egyáltalán mennyi emberről eshet szó, hányan vannak megyénkben a reformátusok?
Pontos számot természetesen nem tudok mondani, de tény, hogy Békésben a reformátusok vannak a legtöbben, számuk az evangélikusokét és a katolikusokét is meghaladja. Esperesként ugyanazt tartom legfontosabb feladatomnak, amit lelkipásztorként: Isten igéjének hirdetését. Szeretném megértetni az emberekkel, hogy az isteni törvények ma is érvényesek, büntetlenül nem lehet vétkezni. A gyülekezetek, főleg a kisebbek manapság nincsenek könnyű helyzetben. Az állam lefaragott a támogatásokból, az ötezres lélekszám alatti településeken megszüntették a rendszeres havi támogatást. A megye kisebb gyülekezeteinek felkarolása, segítése tehát egyik legfontosabb feladatom lesz a jövőben.
A rendszerváltás óta a gyerekek is szabadabban ismerkedhetnek a Bibliával, sokan vesznek részt hitoktatásban. Reményt ad ez arra, hogy a templomok jobban megtelnek majd a jövőben?
Nincsenek illúzióim! Attól, hogy egy iskola egyházi lett, még nem biztos, hogy a szellemisége is megváltozott.
Ha kellett, akár a templomtetőre is felmászott
Gyomaendrődön az a hír járja, Önt nehéz becsapni, még a templomtetőre is képes felmászni, hogy megnézze, jól dolgoztak-e a mesterek. Tényleg így van?
Édesapám mindig azt mondta: ahhoz, hogy ne tudjanak átvágni, legalább annyira értened kell a dologhoz, mint a mesterek! No, így vagyok ezzel én is. Az utóbbi tíz évem szinte folyamatos építkezéssel telt. Hol a templomot újítottuk fel, hol pedig a szeretetotthonban építkeztünk. Valóban gyakran voltam a tetőn, szeretem szemmel tartani a dolgokat!
Az ilyen mutatványokhoz jó erőnlét is kell. Sportol valamit?
Most már nem, mert rendetlenkedett a szívem, s orvos fiam azt javasolta, hagyjam abba. Egyébként világéletemben sokat mozogtam, voltam kézilabda-játékos, majd edző, később kispályás labdarúgó, de sokáig teniszeztem és tollaslabdáztam is.
Mi lépett a sport helyébe?
A munka. Most éppen a fűtést csináljuk a templomban. Ráadásul a számítógéppel is meg kellett tanulnom bánni. A beiktatásom után ideköltöztetjük az esperesi hivatalt Mezőberényből, bizonyára az sem lesz egyszerű feladat.
forrás: http://www.beol.hu